Túrógombóc

Kiskoromban a kedvenc kajám volt... talán azért is, mert csak nagymamámnál szoktuk enni, anya nem mer csinálni sose. Vagy mert apa szerint ez nem is kaja? Kár. Mindegy is. De ma én is megpróbáltam! és sikerült! és nem esik szét:) Miért ilyen félelmetes a túrógombóc másnak...?

TÚRÓGOMBÓC


- 250 gr. túró
- 4-6 ek. búzadara
- 1 tojás
- 2 ek cukor/ 1 ek cukor+ 1 vaníliás cukor

A túrót összetörtem villával, és hozzáadtam a tojást és a cukrot, és kikevertem. Elkezdtem hozzáadni a grízt, nekem 6 ek. kellett hozzá, mama receptje 4-et ír. Bár fagyasztott volt a túróm és olyan lágy, aprószemű fajta is, szóval biztos számít ez is. Akkor jó, ha már nem "massza-" hanem tésztaállaga van, ha kezd elválni a táltól, amiben kikevertük. Pihentetni érdemes, minél tovább áll, annál jobb. Bizony! Előre is meg lehet csinálni, mondjuk reggel, és délben meg csak kifőzni.

Közben forraltam sok vizet, amit, miután felforrt, visszavettem, hogy csak gyöngyözzön, anya szerint így a víz lobogása nem veri szét a gombócot. És valóban nem. A zölddió méretre gyurmázott gombócokat fürdőzni eresztettem, majd 2 perccel miután feljöttek a vízre, ki is vettem őket, és pirított kenyérmorzsában hempergettem meg mind.
Tejföllel és cukorral az igazi! jaj, az emlékek...(mikor elbújtam az asztal alá megenni a cukros tejfölt...)

12 gombóc lett, ami valljuk be, még egy tartalmas leves után is csak három főre való. Leves nélkül kettő. De ez benne a szép, lehet belőle enni négyet, hatot, tízet, tízenketőőőőőőőt....aztán fetrengeni kazeinmérgezésben:)