Sült tarjaszeletek

Egyik nap rámjött, hogy egy ÓRIÁSI szelet, finomra pácolt és mállósra sült-párolódott HÚÚÚÚST akarok enni. Vettünk is tarját. Bepácoltam. Isteni lett.

SÜLT TARJA FOKHAGYMÁSAN

- 1 kg csont nélküli sertéstarja, 3 cm vastagra szelve
- 1 tk. só
- egy tk. csípőspaprika-pehely (a kimcsihez valóból használtam...)
- 4 ger. átnyomott fokhagyma
- 1 ek vöröshagymakrém (bocsibocsi, nem akartam reszelni...)
- 2 tk. kakukkfüves tokaji fehérborecet
- 1 dl olaj
- jó sok tekerésnyi friss bors (kb. 1 tk lehetett)
- icikepicike, tényleg csak egy csipet őrölt kömény és koriander

A pác hozzávalóit összekevertem, bepacsmagoltam vele a húst, és hagytam állni pár órát. Egy éjjel vagy egy egész délután még jobb lehetett volna, de így is eléggé extatikus lett az ízélmény, szóval tuti elég a 2-3 óra is.
Felhevítettem az extramenő vadiúj sütőbe is áttehető acélserpenyőmet, és pár gluttyintásnyi olajon, hirtelen kérget sütöttem a hússzeletek mindkét oldalára. Eztán visszarendeztem őket a serpenyőbe kicsit összezsufizva, lefedtem, és az alacsony lángon működő (kb 120 fokos kellett h legyen...) sütőben 3 órát sütöttem. Az eredmény fantasztikus. Leírhatatlan. az omlósságfaktor a fenti képen látható. Komolyan, az egyik legjobb sült tarja amit ettem valaha. (fú de szerény vagyok:D)


A körettel nem flancoltam, csináltam mellé hagymás babsalátát, Tomi meg valami tzatzikiszerűt kért.
Mert én így szeretek húst enni: úgy igazán húst! És akkor tényleg főleg azt! (nem úgy, hogy szendvicsbe hús, rántottába hús, péntekszombatvasárnap ebédre hús, levesbe hús, tésztára hús...) ha igazán hús, akkor nem krumplipürével lakom jól... ha meg nem igazán hús, akkor meg csak "ábéd".

Oyakodon

Oyakodon, vagyis ahogy egy tanárom nagyon művészien fordította, "anya és lánya a rizsen". Az "oya" a szülő, a "ko" a gyerek, a "don" pedig a "donburi" rövidítése, ami csupán annyit jelent, hogy valami, rizskupacon tálalva (általában egyébként bármi, hagymával és tojással). Tehát az anya-lánya rizs: tojásos csirkehús rizzsel. Egy egyszerű japán étel, amihez szinte mindig van otthon minden. És így belegondolva, eléggé morbid neve van. De nagyon finom.

OYAKODON (2 főre)

(szégyellem, de olyan éhes voltam, hogy faltam mielőtt eszembe jutott volna fotózni, így lopok... innen)
- egy bögre rizs
- 1 dl meleg víz
- fél tk. dashi vagy negyed leveskocka
- 2 ek szójaszósz
- 1 fej hagyma
- 1 ek szaké vagy ugyanennyi fehér főzőbor
- 1 ek mirin vagy fél ek bor+víz+kis cukor
- 1 tk. barna cukor (fehérből fél is elég)
- fél csirkemellfilé
- 4 tojás

A rizst szokásos módon megfőztem. A folyadékokat (dashi+ víz, szójaszósz, szake, mirin) és a cukrot összekevertem, és egy serpenyőbe (aminek van fedele!) öntöttem. A hagymát felszeleteltem, és a serpenyőbe tettem azt is. Alágyújtottam nagy lángon, és kb. 5 percig főztem fedő alatt a hagymát. Addig megmostam, megtöröltem és felkockáztam a húst. Azt is hozzáadtam, újra rátettem a fedőt és hagytam újabb 3 percig, majd kevertem, és ismét pár perc. Addig feltörtem 4 tojást, és enyhén összekevertem. Nem felvertem, az nem nagyon japános, épp csak kilyukaszottam a sárgákat és kicsit megkutyultam. Felét ráöntöttem a leves-hagymás húsra, és picit összeforgattam, majd újra rátettem a fedőt egy percre. A maradék tojást is ráöntöttem, visszatettem a fedőt, majd elzártam rögtön a lángot.
Kiporcióztam a rizst, és rámertem a hagymás-tojásos húst.
Remek étel. Japánosan gyors, a tojás lehető leginkább lágy és ízes, a szósz alatta remek, és az egész együtt... meglepően gyors, olcsó, egyszerű és finom étel, és tényleg europizálható jelentős értékvesztés nélkül is!

Összköltség: 4x35 tojás, 230 fél csirkemellfilé, 160 egy bögre kerekszemű rizs. 280 ft/ adag. olcsóbb, mint egy zacskó virsli meg 3 zsemle. És jóval egészségesebb is...