Sült tarjaszeletek

Egyik nap rámjött, hogy egy ÓRIÁSI szelet, finomra pácolt és mállósra sült-párolódott HÚÚÚÚST akarok enni. Vettünk is tarját. Bepácoltam. Isteni lett.

SÜLT TARJA FOKHAGYMÁSAN

- 1 kg csont nélküli sertéstarja, 3 cm vastagra szelve
- 1 tk. só
- egy tk. csípőspaprika-pehely (a kimcsihez valóból használtam...)
- 4 ger. átnyomott fokhagyma
- 1 ek vöröshagymakrém (bocsibocsi, nem akartam reszelni...)
- 2 tk. kakukkfüves tokaji fehérborecet
- 1 dl olaj
- jó sok tekerésnyi friss bors (kb. 1 tk lehetett)
- icikepicike, tényleg csak egy csipet őrölt kömény és koriander

A pác hozzávalóit összekevertem, bepacsmagoltam vele a húst, és hagytam állni pár órát. Egy éjjel vagy egy egész délután még jobb lehetett volna, de így is eléggé extatikus lett az ízélmény, szóval tuti elég a 2-3 óra is.
Felhevítettem az extramenő vadiúj sütőbe is áttehető acélserpenyőmet, és pár gluttyintásnyi olajon, hirtelen kérget sütöttem a hússzeletek mindkét oldalára. Eztán visszarendeztem őket a serpenyőbe kicsit összezsufizva, lefedtem, és az alacsony lángon működő (kb 120 fokos kellett h legyen...) sütőben 3 órát sütöttem. Az eredmény fantasztikus. Leírhatatlan. az omlósságfaktor a fenti képen látható. Komolyan, az egyik legjobb sült tarja amit ettem valaha. (fú de szerény vagyok:D)


A körettel nem flancoltam, csináltam mellé hagymás babsalátát, Tomi meg valami tzatzikiszerűt kért.
Mert én így szeretek húst enni: úgy igazán húst! És akkor tényleg főleg azt! (nem úgy, hogy szendvicsbe hús, rántottába hús, péntekszombatvasárnap ebédre hús, levesbe hús, tésztára hús...) ha igazán hús, akkor nem krumplipürével lakom jól... ha meg nem igazán hús, akkor meg csak "ábéd".